Tegnap este Salgótarjánban a Zenthe nyár 2025 keretében Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem c. „musical egy huligánról ” darabját tekintettük meg, Presser Gábor dalaival kiegészítve.
Miről is szólt ez a történet?
Fejes Endre egyik leghíresebb regényhőse, a sötétkék ruhás fiú valóságos személy volt, akit halálra ítéltek és ki is végeztek. Nem kerestek enyhítő körülményeket.
A Jó estét nyár, jó estét szerelem 1969-ben, hét évvel a brutális gyilkosság után jelent meg, hamarosan nagy sikerű tévéjáték is készült belőle Szőnyi G. Sándor rendezésében, Harsányi Gáborral a főszerepben. Az üggyel a maga idején is sokat foglalkozott a sajtó, de nem úgy, mint Fejes Endre. A korabeli cikkekben Szöllősi Györgyöt – így hívták a valódi sötét ruhás fiút – javíthatatlan gonoszként mutatták be.
„A fiatalember több lánynak házasságot ígért, valamint gazdag életet, külföldi utazásokat. Minden lányismerősének azt mondta, hogy apja Washingtonban, nagybátyja pedig Zürichben nagykövet, s reá is fényes pálya vár.
S egyes lányok, sajnos, hosszú ideig felültek a primitív fiatalembernek” – írta a Népszabadság 1962. október 2-i számában Szabó László egy nappal azután, hogy a bíróság – „nagy érdeklődés közepette” – halálra ítélte Szöllősit, aki július 12-én, a Normafa közelében borotvával átvágta egy 25 éves nő torkát, majd, hogy a holttestet eltüntesse, fel akarta darabolni, de csak a fejét tudta levágni. A borzalmas bűncselekmény valószínűleg azért is váltott ki szélsőséges indulatokat, mert a korabeli olvasó, 1949 óta talán először, igazán részletes tájékoztatást kapott egy hátborzongató bűnesetről. Szöllősi olyan bűncselekményt követett el, amelynek kulisszáit a konszolidálódó Kádár-rendszer teremtette meg. Magyarországon a hatvanas évek elején kezdte szárnyát bontogatni az idegenforgalom, s ekkor nyíltak olyan – korábban elképzelhetetlen – szállodák, vendéglátóhelyek, amelyek kifejezetten a nyugati turisták igényeit próbálták kielégíteni. Mivel a gyilkos és áldozata is ebbe a meseországba képzelte bele magát, a brutális eset talán még kapóra is jött, mivel igen szélsőséges formában figyelmeztetett, hogy a magyar állampolgár számára nem ajánlatos elmerülni ebben az álomvilágban.
S egyes lányok, sajnos, hosszú ideig felültek a primitív fiatalembernek” – írta a Népszabadság 1962. október 2-i számában Szabó László egy nappal azután, hogy a bíróság – „nagy érdeklődés közepette” – halálra ítélte Szöllősit, aki július 12-én, a Normafa közelében borotvával átvágta egy 25 éves nő torkát, majd, hogy a holttestet eltüntesse, fel akarta darabolni, de csak a fejét tudta levágni. A borzalmas bűncselekmény valószínűleg azért is váltott ki szélsőséges indulatokat, mert a korabeli olvasó, 1949 óta talán először, igazán részletes tájékoztatást kapott egy hátborzongató bűnesetről. Szöllősi olyan bűncselekményt követett el, amelynek kulisszáit a konszolidálódó Kádár-rendszer teremtette meg. Magyarországon a hatvanas évek elején kezdte szárnyát bontogatni az idegenforgalom, s ekkor nyíltak olyan – korábban elképzelhetetlen – szállodák, vendéglátóhelyek, amelyek kifejezetten a nyugati turisták igényeit próbálták kielégíteni. Mivel a gyilkos és áldozata is ebbe a meseországba képzelte bele magát, a brutális eset talán még kapóra is jött, mivel igen szélsőséges formában figyelmeztetett, hogy a magyar állampolgár számára nem ajánlatos elmerülni ebben az álomvilágban.
