Kedves Tagok!
Úgy gondoltam, hogy a fényképes beszámolók után írásban is összefoglalom ezt a csodálatos két napot, amelyet együtt tölthettünk.
Ez volt a harmadik kétnapos kirándulásunk, amelyet hagyományosan április utolsó hétvégéjén szervezünk meg. 2024-ben Kőszeg–Sopron–Fertőd szépségeit fedeztük fel, 2025-ben Nyíregyháza, Máriapócs, Tiszadob és Poroszló különlegességeit jártuk be, idén pedig már négy várost „hódítottunk meg” közösen: Kalocsát, Baját, Kecskemétet és Kiskőröst.
Szombat hajnalban indultunk útnak, és egy rövid pihenő után megérkeztünk Kalocsára. A programunk a vártnál korábban kezdődött, köszönhetően egyik szemfüles társunknak, aki észrevette, hogy a Paprikamúzeum már megnyitotta kapuit. Itt megtekinthettük a „Kalocsa aranya” című kiállítást, és sokan szép emlékekkel – kalocsai paprikával, porcelánnal és dísztárgyakkal – gazdagodtunk.
Ezt követően vezetett látogatáson vettünk részt a lenyűgöző Kalocsai Főszékesegyházban, ahol az altemplomban Asztrik püspök ereklyéit is megtekinthettük, aki a hagyomány szerint Szent István királynak hozta el a koronát. Innen a Főszékesegyházi Könyvtárba sétáltunk át, ahol a több mint 130 ezer kötetes gyűjtemény különleges darabjaival ismerkedhettünk meg, köztük a Vizsolyi Biblia első kiadásával és Pázmány Péter műveivel.
A programot a híres „Pingálósház” meglátogatása zárta, ahol a kalocsai népművészet gazdag világába nyerhettünk betekintést.
Utunk ezután Bajára vezetett, ahol Csoda Ivett és Barbi már vártak bennünket, és kalauzoltak kedves szavakkal. Városi idegenvezető segítségével fedeztük fel a város nevezetességeit: a Szentháromság teret, a Sugovica partját, hallottuk a Polgármesteri Hivatal és a Duna Wellness Hotel épületének történetét, valamint a Bácskai Kultúrpalotáét. Megismerkedtünk Béla kutya történetével is, akinek szobránál sok-sok fotó is készült. A csapat itt két részre oszlott: voltak, akik a híres bajai halászlevet kóstolták meg, MOLA Gastropub étteremben , míg mások kisvonattal vonatozták be a várost.
Este Kecskemétre érkeztünk, ahol az Aranyhomok Szállodában szálltunk meg, a város szívében. Hajnalban már hallottuk a harangjátékot és harangok hangját., erről sokunk eszébe jutott egy nóta:
„Megkondult a kecskeméti öreg templom nagy harangja
Fáj a szívem a rózsámért, majd meghasad, úgy siratja
Kihallatszik a pusztára a nagy harang, giling-galang
Monostori zöld erdőben sírva fakad egy vadgalamb
Sirasd, sirasd kecskeméti öreg templom nagy harangja
Monostori zöld erdőnek turbékoló vadgalambja
||: Hullajtsd, hullajtsd leveledet te susogó ezüst nyárfa
Sodord szellő a levelet, vidd a rózsám sirhalmára :||”
Másnap egy kiváló helyi idegenvezető kalauzolt minket a város nevezetességei között. Megcsodáltuk az Evangélikus templomot, a református Gimnázium épületét, a Cifrapalotát, az Öregtemplomot a „Barackos Madonna” festménnyel, valamint a Városházát és annak harangjátékát.
„Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját,
Csárda előtt ki is tűzi veres zászlaját.
Gyertek ide fiatalok, tessék beállni,
Nyolc esztendő nem a világ, lehet próbálni.”
Sétánkat a színház és a gondozott parkok érintésével a Szent Miklós templomnál zártuk.
Kis szabadidő után Kiskőrös felé vettük az irányt, ahol két csoportban látogattuk meg Petőfi Sándor szülőházát és az emlékmúzeumot. A költő szülőházának ajtajánál olvashattuk a jól ismert sorokat:
„Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe,
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.”
Az interaktív kiállítás különösen nagy élményt nyújtott, hiszen Petőfi életét és munkásságát évről évre követhettük nyomon.
Buszon említettem, hogy Kiskőrösön lehet megtekinteni a sokunk által ismert úthengert a Robog az úthenger magyar filmsorozatból, de ez más nem fért bele az időnkbe.
Kirándulásunk zárásaként az Old Car Múzeumba látogattunk, ahol a kiállított (48) veterán jármű nemcsak a férfiakat, hanem a hölgyeket is lenyűgözte. A kellemes kávézás után hazafelé vettük az irányt, és este mindenki szerencsésen hazaérkezett.
Ez a két nap élményekben gazdag volt: számtalan látnivalót fedeztünk fel, sok új ismerettel gazdagodtunk, és – ami talán a legfontosabb – ismét remek közösségi élményben volt részünk. Igaz kifáradtunk, de itthon kipihenjük magunkat.
Köszönet mindenkinek, aki részt vett a kiránduláson, aki segített a szervezésben, valamint külön köszönet állandó sofőrünknek is.
Találkozzunk jövőre is, április utolsó hétvégéjén – egy újabb közös utazás reményében!
